1. rész: A levél

A történet ott folytatodik, ahol abba maradt, pár év múlva Isurugi Noe túl tette magát mindazon, ami történt vele, vissza kapta a könnyeit, amelyet a nagymamája elvitt magával a túlvilágra. Noénak rengeteg barátja lett, szívesen el is megy velük egy-egy helyre. Aikonak is jól alakulnak a dolgai barátjával, Miyokichivel. Eleinte csak barátok, ez a barátság még mindig tart, mint tudjuk a fiú szerelmes Aikoba, igyekszik, hogy tiszta lappal kezdhessenek mindent, mindent ami csak lehetséges. Jun továbbra is dolgozik a munkahelyén, azonban a érzései nem múltak el Noe, testvére iránt. Hiromi és Shinichiro már összejöttek, azonban szerencséjük van, hogy Shinichiro családja a lánynak új lakás bíztosítottak, ezzel gyakrabban tudnak együtt és egyedül tölteni egy napot a lány lakásában. 

Isurugi Noe a barátaival elmentek a parkba iskola után, Hiromi szokás szerint igyekezett haza, készíteni magának ebédet és neki állt tanulni a tananyagot. Shinichiro, mint mindig elment próbálni, majd utána Hiromihoz vacsorázni. Kopogtattak Hiromi ajtaján. 
-Máris nyitom- felelte Hiromi- Oh, Shinichiro! Gyere beljebb, mindjárt készen van a vacsorám, akarom mondani a vacsora, te is eszel? -Shinichiro beljebb ment, az ajtónál levette cipőjét, a kabátját és a táskáját pedig felakasztotta. 

-Igen, köszönöm. Már farkas éhes vagyok!- panaszkodott a fiú- Azonban....
-Azonban? -kérdezte a lány, kötbe pedig beljebb mentek a nappaliba és helyett foglaltak a kisasztal körül.
-Tudod milyen nap van ma? -Kérdezte
-Nem, nem tudom... -pirult el Hiromi
-Ne butáskodj! Ma van 1 éve, hogy együtt vagyunk- mosolygott és szenvedélyesen megcsókolta a lányt, Hiromi nagyon meglepődött, mert eddig még csak nem is randiztak, jelenleg azonban a lányt nem érdekelte a dolog. Viszonozta a fiú csókját. Azonban Shinichiro megtörte ezt a pillanatott, a lány elpirulva figyelte őt, de nem mondtak egymásnak semmit sem, nagyon zavarban voltak mind kette. 

Hiromi felállt és elkezdte tálalni a vacsorát, amelyet saját maga készített el, Shinichiro az első falat után teljesen  ledöbbent, annyira ízlett neki Hiromi főztje, hogy még rebetát is kért. A lány csak mosolygott mind végig, örült, hogy ilyen jól sikerült a főztje. Miután megvacsoráztak, és elköszöntek egymástól egy szenvedélyes csókkal. Shinichiro pedig szépen hazagyalogolt, zuhanyzás és átöltözés nélkül egyből ágyba zuhant és elaludt. 

Reggel 6kor Noe felébredt, lezuhanyzott és átöltözött, majd lement és készített reggelit magának és Junnak, ráadásul még uzsonnát is csomagolt magának az iskolába, külön Junnak is. Noe annyira elmerült a gondolataiba: 

- Bárcsak, hamar észrevettem volna Jun érzéseit, és jobban figyeltem volna rá... akkor Jun nem lenne ennyire boldogtalan, ez mind az én hiábam...  -Gondolta magában a lány, mikor Jun megjelent azonnal megterítette az asztalt. Neki kezdtek reggelizni, majd, mikor Jun befejezte a reggelijét, elmosogatott, még a testvére helyett is. Nem is váltottak nagyon szót, Noe bepakolt a táskájába és indult is iskolába. 

-Elmentem! 
-Várj! -Állította meg a bátya
-Igen? -Lepődőtt meg Noe - Szeretnél még valamit? Nem jó, amit csomagoltam neked uzsonát? - Kérdezősködött a lány. 
-Nem, nem erről van szó! Szerintem, az lenne a legjobb, ha ma nem mennél be az iskolába, így is péntek van. -Felelte Jun.
-De ezt a mai napot nem hagyhatom ki, Jun! Ott vannak a barátaim és biztosan aggódnának, ha ma nem mennék iskolába. 
-De van egy fontos levelem a számodra, ezért át kellene most már adnom neked. - Mondta, komolyan, Noéra nézett, majd a zsebéből előkereste a levelet és átnyújtotta Noeéhek. - Bár nem tudom milyen levél rejtőzik a levélben, de abban biztos vagyok, hogy ezt neked szánták. -Noe, aki megremegett és szinte alig akarta elhinni, egy levél, egy levél amelyet neki szántak. Noe remegő kezekkel vette át a borítékot a bátyájától. 

-M...m..mmióta? -Dadogta. 
-Mit mióta? -Nézett rá értetlenül
-Mióta tartogatod ezt a levelet? 
-Nem rég jött meg, vagyis tegnapelőtt, akkor hozta a postás. Tudom, hogy furcsa, tudom, hogy eléggé réginek fest a boríték. Őszintén nem néztem bele a borítékba. De mivel neked szánták, ezért el kellene olvasnod, nem? Én is itthon leszek, kivettem egy szabadságot, szóval ha gondolod, nyugodtan menj fel a szobádba és olvass csak. -Mosolygott rá a bátyja. 
-Hát, rendben legyen. - Noe kicsit félt, hisz ő maga sem tudta mi rejlik a borítékban, ezért lerakta a táskáját és felment a szobájába hogy csöndesen olvasni tudjon. Noe leült az ágyára és remegő kézzel felbontotta levelet, ez állt benne: 

"Drága Noe!
Ha ezt a levelet olvasod, én már réges rég a mennyekben vagyok. Tudom, hogy a bátyjád Jun gyengéd érzéseket táplál irántad, azt is tudom hogy a szüleitek elutaztak, és azóta sem mentek haza. Mire megkapod ezt a levelet én már rég meghaltam és elvittem a könnyeidet a másvilágra. Ezt a levelet, tudom, hogy furcsáltátok, hogy most kaptátok kézhez, azt is tudom, hogy nagyon meglepődtettek rajta. Ezt a levelet, még a halálom napja előtt írtam meg neked, illetve nektek.

Drága Noe, és Jun, tudnotok kell valamit, amit a évek során el kellett, hogy titkojunk előtettek. Én már elakartam mondani, akkor nektek, amikor még éltem, de nem tehetettem meg sajnos. Ezért, amit mondani fogok, azért kérlek ne haragudj rám! Igazából ti nem vagytok testvérek, semmilyen rokonsági kapcsolatottok sincs köztettek! Jun-t befogadtuk, mert úgy tudtuk hogy anyukádnak nem lehet gyereke, azonban mégis csak megtörtént a csoda, és jöttél te, Noe! A Isurugi vezeték nevet azért adtuk neki, hogy ne tűnjön fel neked és nektek az egész dolog. Már nem tudom mi Jun eredeti vezeték neve, ha minden igaz még nem késő, és utána lehet majd nézni! Noe, kérlek, ne haragudj, hogy ennyi idősen tudtad meg a teljes igazságot, úgy időztem a postással ezt a levelet, hogy mikor te betöltöd már a 17 éves lassan, akkor küldje ki nektek ezt a levelet! Kérlek, ne haragudjatok se rám, se a szüleidre, hisz ők csak nektek akartak jót. Remélem megbocsájtottok majd nekem... Ég veletek
 Mama",

Noe könnyeket hullatott és kezébe tartogatta a papírt, amelyre lecsöppögtek a könnyei, boldog és boldogtalan is volt ebben. Noe, lement és a bátyja kezébe nyomta a levelet, azonban az arcát eltakarta beleomló  haja, miután a kezébe nyomta a levelet, gyorsan felrohant a szobájába és magára zárta az ajtót, még csak véletlenül se jöjjön be hozzá senki, befeküdt az ágyába és sírt, zokogott, azt sem tudta mitévő legyen.