Raigomaru és Jibeta története

Raigomaru először, a hatalmas szél éjszakája után álmodott a repülésről.
Egy kellemes délutánon, miközben lágy szellő fújdogált. A tegnapi nagy szél, hatalmas károkat okozott. Sokan, a földre hullott magokat csipegették. Az eddig nehezen megtalálható kukacok, most minden felé ott voltak. Raigomaru elaludt és arról a napról álmodott, amikor először próbált meg repülni.
Azóta sokat gyakorolt. Határozottan állt szembefordulva a süvítő széllel. Holnap újra megpróbálja, de most repülni fog.

A nap, amikor Raigomaru először akart az égig repülni egy viharos éjszaka után következett. Egy kellemes délutánon, lágy szellővel övezve. A tegnapi hatalmas szélvihar miatt, törött szalmaszálak és fű borította be mindenhol a földet. És még azokat az ízletes, de nehezen fellelhető kukacokat is, most könnyedén fel lehetett fedezni. Raigoumaru elszenderedett és álmában eldöntötte első repülésének napját. Minden egyes nap, Raigoumaru keményen edzett azért, hogy repülhessen, és erősen szálljon szembe a széllel. Végül elérkezett az idő, mikor az égbe emelkedik...

Amikor felkelt reggel kukorékolást hallott. A hang olyan volt, mint Jibetáé, akki a földrehullott magokat csipegette. Raigomaru elhatározta, hogy nem törődik a ténnyel, hogy az az ő adag étele volt, hiszen még sok más helyen lehetett találni. Raigomaru felment a kert hátsó részében lévő töltésre. Egy hihetetlen nagy töltés volt, legalább tíz méter magas. Ebből a szögből a felszín mély medencének tűnt. Jibeta csipegetvén a magvakat szánalmas látványt nyújtott.

"Itt az ideje repülni!" Raigomaru gondolkodott, de abban a pillanatban korgott a gyomra. Elhalasztotta a repülést. Majd holnap, ha degeszre ette magát megpróbál repülni. Másnap esett az eső. Mögötte Jibeta hevesen és hangosan csapkodta a szárnyait. De Raigomaru csöndes és nyugodt maradt.

A reggeli napsütés alatt, a 10 méter magas domb tetején... hát nem pompás és hatalmas Jibeta sziluettje? Jibeta árnyéka levállik a domb tetejéről és aztán Jibeta repülésének közepén megtorpan és gyorsan zuhanni kezd. Raigomaru látott mindent. Ez volt egy csirke első repülése és a kudarc Jibetáé volt. Raigomaru csak egy volt a sok csirke közül. 

Mielőtt észrevette volna, Raigomarut elcsábították a vörös magok és annak a dombnak a tetjén állt. "Repülni akarok!" Talán a vörös magok miatt volt, amiket megevett? Vagy talán a fehér hó miatt? Nem tudta. De Raigomaru teljes szívéből hitte. Az égbe akarsz repülni. És nem mások miatt, nem a dicsőségért vagy egy rekordért. Raigomaru felszállt. 

Vége.