A te könnyeid

Noe nagymamája azt mondta halála előtt: "Csak azoknak a könnyét tudod elvenni, akik fontosak, kedvesek számodra." S elvitte Noe könnyeit magával az égbe. Noe, aki addig folyon sírt azután nem sírt többé, még Raigomaru halálakor sem. Ezek után azt a feladatot tűzte ki maga elé, hogy megtalálja azt a valakit, akinek a könnyét majd elveheti, és végre képes lesz sírni. Azonban nem mindegy milyen a könny, mi szüli azokat a könnyeket. Shinichiro önemésztő, önsajnáló könnyei neki nem kellenek. "Értéktelenek. Mocskosak, nyálasak, okádékok..." fakad ki.

Nem úgy, mint mikor Hiromi áll előtte és kéri, hogy hagyja békén őt és Shinichirot. "Gyönyörűek a könnyeid" válaszolja és ezt nem sértésnek szánja. Látja, hogy Hiromi érzései tiszták és őszinték Shinichiro iránt.

Hogy miért van mindez?

Mikor Shinichiro azon kezd el keseregni, hogy milyen szerencsétlen, mert nem képes táncolni és mert tehetetlen Hiromival kapcsolatban, az csak önsajnálat... Teljesen más, mikor valaki másért sír az ember, mint mikor magát siratja.

Neki őszinte s mélyről jövő könnyek kellenek. "Annak a könnyeinek kell lenni, aki folyton arra néz, amerre a nagymamám van." Valaki, aki képes felfelé nézni, azaz hisz önmagában és mer álmodni. Tehát egy ilyes valaki áll hozzá közel, ilyes valakit tudna megszeretni.

S Noe végül megkapja szerelmi bánat könnyeit. S végül  képes lesz sírni. Shinichiro is, miatta. Valóban az könnyeit kapja meg. Az utolsó részben, mikor elmondja Noenek a döntését, ő maga sírvafakad és úgy mondja ki a valóságot, amit már Noe is tud, hogy kit szeret igazán. Noe végül egyedül marad a könnyeivel: az elvesztés könnyei után, ami benne rekedtek nagymamája halála után, megtapasztalja a magány könnyeit. De ezeket a könnycseppeket elfújja a szél...